Kellemes őszi időben egy 125 km-es bringatúra, amikor még az országból is kimentünk, és megtudtuk, hogy Szob mégis arra van :)
Hosszabban:
Gáborral már egy ideje terveztük, hogy egyszer elmegyünk Szlovákiába bicajjal. Úgy gondoltuk, a tegnapi nap pont megfelelő lesz erre, még szép őszi időt ígértek. Én azért elpakoltam egy esőkabátot, de szerencsére nem kellett, sikerült mindig éppen elkerülni a vihart.
Gödről indultunk, a kerékpárúton simán eljutottunk Szobig, ott vártunk fél órát a kompra. Még az a szentségtörő gondolat is megfordult a fejemben, hogy már 40 km-t jöttünk, ha itt visszafordulunk, már az is 80, és a legtöbb, amit eddig egyszerre bicajoztunk, mind a kettőnknek 65 km volt... De hát akkor hol marad a kaland, meg hát egyszer élünk, az idő is kezdett esősre fordulni, így hát felszálltunk a kompra. A gondos tervezés és az előrelátás sose volt az erősségünk, de néha ez nem is baj.
A túloldalon Esztergomtól nem messze, egy bringaút menti késdobálóban ettünk egy felejthető ebédet, bár én nagyon nehezen felejtettem el, mert még vagy egy órát úgy fájt tőle a hasam, hogy nem tudtam egy rendes mély levegőt venni.
Esztergomnál átmentünk a hídon Szlovákiába, ott egy kicsit találomra indultunk el Letkés felé, de szerencsére jó irányba. Éppen elvonult a vihar, kellemes idő volt a bringázáshoz. Feltekertünk egy dombra, utána gurultunk egy kellemeset, ott sikerült az óra szerint 53 km/h sebességrekordot elérnem, kíváncsi lennék rá, vajon tényleg ennyi volt?
Letkésnél átmentünk a hídon az Ipoly felett, az országúton a magyar oldalon ki volt írva, hogy Szob jobbra 10 km, így hát elindultunk arra. Úgy 5-6 km után megálltunk mert Gábor azt mondta, szerinte rossz felé megyünk, és Szob nem erre van. Visszamentünk Letkésre, ott megtudtuk, de igen, Szob mégis arra van, így hát újra elindultunk. Az volt a legjobb az egészben, hogy a fordulás után leesett a szemüvegem, és a második körben megtaláltuk az út mellett, néha nekem is lehet szerencsém.
Gábor többször is megjegyezte, hogy akárki akármit mond, Szob nem erre van, de én már sejtettem, hogy de igen, mert az Ipoly ott volt jobb oldalon, ahol lennie kellett, és Ipolydamásd után szépen meg is érkeztünk Szobra.
Nem volt könnyű gondolat, hogy akkor 40 km-re van az autó, már kezdtem fáradni. A hasam már nem fájt, de a combizmaim elkezdték feladni. Kértem, hogy pihenjünk még egyet, meg is álltunk egy fél órára, én ott már nem mertem enni se, meg inni se. 100 km-nél jártunk, még volt hátra 25, elég nehezen indultam neki. Tudtuk, hogy fél óra múlva sötétedik, az se segített sokat... Nekifutottunk az utolsó szakasznak, tekertem, számolgattam mennyi van még hátra. Eleinte nagyon fájtak a combizmaim, főleg, amikor éppen nem tekertem, de aztán egy idő után ez elmúlt, és csak a kocsiban jött vissza, amikor már megálltunk.
Az út végét sikerült töksötétben megtennünk, ami főleg az erdős részeken volt kalandos, nálam volt lámpa, próbáltam az útra világítani, meg legalább minket lássanak a szembejövők. Valahol itt merült le az órám is, szegény nem volt felkészülve ekkora igénybevételre. A nettó menetidőnk 6 óra lett, a táv kb. 125.7 km.