Az esőre gondolva vittem magammal váltóruhát, a zsákot hátamra vettem az esődzseki alá, hogy ne legyen vizes. Így végig himbálózott a hátamon, mint a lopott malac, de még mindig jobb volt, mint megfázni. Kellemes futótempót választottam, nem siettem, mivel az előző három hetet teljesen kihagytam a műtét miatt. Az eső már szakadt, teljesen eláztam, de a hangulat miatt megérte. A Circus Maximus-nál volt a célunk, meglepetésemre adtak érmet is. Volt sok sátor, az egyikbe bementem, kicseréltem a csuromvizes pólót száraz pulcsira, hogy legalább részben ne legyek vizes. Osztogattak mindenféle ajándékokat, szereztem tejet, mert szomjas voltam, de aztán elindultam hazafelé, mert eléggé fáztam. A kellemes római tavaszra számítva csak rövid futónadrág volt nálam, és hűvös volt, főleg vizesen. Szerencsére a szállásunk gyalog sem volt túl messze, mert a villamos, amivel reggel jöttünk, már nem járt.
A Tiberisnél kereszteznem kellett a maraton mezőnyét, egy darabig álldogáltam, hátha jön Gábor, de az eső újra elkezdett szakadni, és én már nagyon fáztam, így hazafelé vettem az irányt.
Két hónap után ez volt az első futásom, elég kalandos körülmények között, de kár lett volna kihagyni.
***
Amikor hazajöttünk, elkezdődött a közös munka Csontival, egyelőre felmérő jellegűen és óvatosan. Kedden és ma voltam újra Milon edzésen is, nagyon jólesett. Kezdődnek újra a dolgos hétköznapok, ami egyáltalán nem baj.