Azt az első telet végül is kihúztam valahogy, szerencsére a nagyrészt 20-30 perces futásokat ki lehetett bírni leizzadt pamutban, meg a latyaktól átázott cipőben is.
Március 22-én végül lefutottam az első 5 ezret 37:31-es idővel, ez volt az első mért távom, de ez akkoriban még nem nagyon tudatosult bennem, arra voltam büszke, hogy lefutottam, ennyi év után. Ugyanis tizenéves koromban (30 évvel ezelőtt…) 6 évig kajakoztam, akkoriban futottam utoljára 5 km-es távot egyben. Talán a sportolói múltnak köszönhető, hogy régen is szerettem, és a mai napig is szeretek futni, nem „muszájból” futok, ebben sem vagyok tipikus, meg lehet nézni a „mindig is utáltam futni” kezdetű bemutatkozásokat bármelyik futós közösségben.
Utána egy ideig 5 ezreket futottam, és másfél hét múlva majdnem 3 percet javítottam az időn. Közben egyre gyakrabban jöttek a „hogyan tovább” típusú töprengések. Amikor elkezdtem, akkor elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy valaha 10 km-t lefussak, az annak idején edzésen a rövidek mellett főleg szigetkört vagy „Aquincumot” futottunk, az kb. 6 km lehetett. Igaz, akkoriban is ezek a távok feküdtek a legjobban, nem voltam sprinter alkat, most sem vagyok. De a hosszú távok ugyanúgy távol álltak tőlem. Emlékszem, hogy akkor kezdődött itt nálunk a Vivicittá mozgalom, 13 km-es távon rendezték meg az egyik budapesti versenyt, hát biztos voltam abban, hogy én az életben soha nem tudnék annyit futni. Mentségemre szóljon, hogy sokkal gyorsabb voltam, mint most, és abban a tempóban valószínűleg tényleg nem tudtam volna, ha csak nem arra edzek, de nekünk a futás csak kiegészítő sport volt a kajak mellett.
A kajaknak sokat köszönhetek, szemléletmódban, kitartásban. Mivel szabadtéri sport, akkor sem, és most sem tart vissza az időjárás attól, hogy edzeni menjek. Ha valamit elkezdek, végig is csinálom, a sport valahol nagyon mélyen az életem része, és nagy kár, hogy ennyi éven át megfeledkeztem erről. Igaz, a „sportoló felnőtt” figurája most kezd a köztudatba kerülni, 15-20 évvel ezelőtt nem igazán volt jellemző. Én is főleg kirándulni, túrázni mentem az akkori ismerősökkel, nyáron egy-egy vizitúrára. Senkit sem ismertem, aki csak úgy a maga jókedvéből rendszeresen futott volna. Most már azért nem olyan szokatlan látvány az utcán egy futó, legfeljebb télen, legalábbis mifelénk itt a külvárosban.
Végül május végén elkezdtem egy „10km kezdőknek” edzéstervet. Hát ennyit arról, hogy sosem fogok 10km-t futni…