És sajnos már ott tartunk, hogy a legtöbb túra ára is túl van számomra a lélektani határon, amennyit jó szívvel fizetek egy ilyen eseményért. Van egy cipősdoboznyi jelvényem és emléklapom, nincs is hova tenni, bizonyos létszám felett zavar a tömeg, és bármikor elmegyek saját tracken is, szóval nem találtam olyan túrát, ami megfogott volna. Sajnos Gémes 30 az idén nem lesz, pedig azt biztosan nem hagytam volna ki.
A minap elkezdtem gondolkodni azért, hogy már jó lenne megint útra kelni, és mi lenne, ha idén megpróbálnám, amit tavaly szerettem volna, teljesíteni a Cserháti tótúra 45-ös távját. Ez nekem azért nem úgy megy, hogy odaállok, és nagyon akarom, és akkor sikerülni fog, ezért elkezdtem felkészítő túrákat keresni.
Erre a hétvégére Csákberényt választottam, autóval egy óra távolságra van, 20-as táv, kezdetnek pont jó, és még sosem túráztam a Vértesben, ami azt illeti, eddig nem is jártam benne túl sokat.
Csákberény már az induláskor megfogott, amikor kiépített(!!) parkolót találtam nem messze a rajttól, ezaz. (Rémálmom még mindig a Pilis… falu, ahol a főtéren van egy kb. 5 férőhelyes parkoló, és arra szerveznek rá túraindítást. Három kört mentem a faluban, mire ott mertem hagyni egy ház előtt…)
A nevezés is gyorsan ment, 9:30-kor már úton voltam én is. Nagyon jól megindultam, hamarosan utolértem azokat, akik szembe jöttek, amikor nevezni mentem. Volt egy aszfaltos szakasz, futásra csábított, belekocogtam. Úgy gondoltam, hogy a szép helyeken gyalogolni fogok, és bámészkodom, az „unalmasabb” szakaszokon futok.
Az első pontnál kedves személyzet fogadott, kaptam matricát, kicsit fényképezgettem is, a térkép alapján a Horog-völgyre nyílt csodaszép kilátás.
Az útvonal végig nagyon kellemes volt, futható utak, szép erdők, nem voltak komolyabb szintek sem. Futogattam, amikor jólesett, jó tempóban haladtam. Voltunk néhányan, ha elhagytam valakit, nemsokára utolértem a következő túratársakat. Nem is tudom, mi a jobb, ha kilométeres körzetben nincs senki, csak a lápi lidérc, vagy ez. Valahogy mindig kizökkentem a „csak én és az erdő” lelkiállapotból, szerencsére most nem volt akkora jelentősége, mint tavaly. Egy társaságnál kíváncsi lettem volna, hogy a barkóba megfejtése partvis vagy felmosó, sajnos túl messze voltam már, mire megfejtették :)
A harmadik és a negyedik ellenőrzőpont között kicsit elbizonytalanodtunk egy futó lánnyal az útvonalat illetően. Én a track után mentem, és arra irányítottam őt is (elvileg a tavalyi túra útvonala volt fent az órámon, előző este találtam) Mégis valahogy letértünk a hivatalos útvonalról, de rövid idő múlva visszataláltunk szerencsére.
Az útvonal annyira tetszett, hogy még azon is gondolkodtam, hogy egyszer eljöhetnénk erre bicajjal is, mire Csókakő vára előtt találkoztam egy bicajjal kicsit nehezebben járható résszel – érdekes módon itt jött le a legtöbb kerékpáros is. A kidőlt fákon kicsit problémás volt az átjutás nekik.
Csókakő váránál fel kellett kapaszkodni egy komolyabb lépcsősoron, ez volt talán az egyetlen igazi mászás az útvonalban. Nagyon jó idővel érkeztem ide, 15 km körül még bőven 3 órán belül voltam. A várnézés idejére leállítottam az órát, mivel arra voltam kíváncsi, mit tudok az útvonalon a végére. Pofásan helyrehozott kis vár, végignéztem, amit lehetett, csináltam pár képet is. A ponton kaptam egy müzliszeletet, lefelé megettem energiapótlásnak.
Ezután szőlőskertek között haladt az útvonal, nagyszüleim zalai szőlőjére emlékeztetett, fényképeztem itt is párat. Az ellenőrzőpont is egy pincében volt, borkóstolót is kínáltak, sajnáltam, hogy nem ihatok belőle.
A célig hátralévő 3-4 km nagyjából egyenes út volt, addigra sétálni már fájt, futni még nem, így futottam. 3 óra 30-nál értem el 20 km-hez, nem kizárt, hogy ez abszolút rekord nekem túrázásban, már ha valamit is számítana, vagy lehetne összehasonlítani őket, mert egyik sem. De azért nagyon büszke voltam magamra :)
A célban megkaptam az utolsó pecsétet, volt mindenféle zsíros kenyér, de most kihagytam, otthon várt a finom ebéd, amit előző nap főztem.
Ez a tipikus „kár lett volna kihagyni” túra volt. Kedves rendezők, az ellátás is rendben volt, kaptam innivalót, müzliszeletet, szőlőcukrot. Volt két kódos pont, de a többi emberes. Az útvonal szép, jól összeállított, a vége felé a vár, a szőlőskertek… Ez olyan „ma minden sikerül” nap volt számomra, nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, pont ide jövök ma túrázni.
Képek: Csákberény 20