Vasárnap fél 9 körül indultam el, kellemesen néptelen volt még a környék. Igazából nem nagyon tudtam eldönteni, hogy futni készülök, vagy túrázni. A futó hátizsákot vittem, mert a túrás állandóan lecsúszik a bal vállamról, de vittem a botokat, hogy a hegymenetnél segítsen.
A szurdoktól Dobogókőig aránylag keveset futottam, de meglepően gyorsan felértem így is. Csináltam pár fotót a kilátásról, aztán a kellemes lejtős, széles ösvényen elég sokat tudtam futni. Néha azért megálltam fényképezni, de rendkívül jól álltam idővel, 10 km-nél még két órán belül voltam úgy, hogy a szintek nagyobb részét már megmásztam.
Valahol a 10. km táján át kellett térni a zöld keresztről a zöld kockára. Ez egy többfelé elágazó kereszteződés környékén volt, először el is indultam majdnem a jó irányba, de úgy voltam vele, hogy jelölt utakra terveztem, ez a derékig fűvel benőtt ösvény nem lehet az. Na hát az volt…
Keveregtem egy kicsit, végül arra jutottam, hogy végül is majdnem jó helyen vagyok, csak át kell vágni balra olyan 50-100 métert, és meglesz a jelölt út. Ez úgy nem tűnt lehetetlennek, végül is indultam már tájfutó versenyen is, nem idegen tőlem a bozótharc. Csak arra nem gondoltam, hogy ez a néhány száz méteres sáv ezen a környéken konkrétan járhatatlan. Lemásztam egy patakmederhez, gázoltam a patakban, majd belekeveredtem egy olyan sűrű bozótba, amin konkrétan még egy vadcsapás se vezetett át sehol. Végül néhány véres karcolással, és több elmormogott szitokkal odébb hangokat hallottam, és sikerült az erdőből kitörve meglepnem egy fiatal társaságot, akik éppen a jelölt utamon haladtak. Szerencsére, mert fel sem ismertem volna, hogy ez a „jelölt út”, mondjuk ahonnan jöttem, ahhoz képest sztrádának tűnt.
A zöld kereszt később átváltott a zöld sávra, és onnan végig megint széles és tiszta úton lehetett haladni. Így utólag arra jutottam, hogy figyelmesebbnek kellett volna lennem, de nem is volt szerencsém, mert lehetett volna könnyebben járható is a két út közötti rész, de hát nem volt az.
Kicsit lenyugodtam, aztán haladtam tovább, főleg futottam, szerettem volna azért 4 órán belül hozni a 20 km-t. Elég sok időt elvesztegettem, olyan 15-20 perc körül, de azért nem tűnt lehetetlennek. A zöld sáv Pilisszentkeresztig kellemesen lejt, jól is futható. Végül úgy jött ki, hogy pont a szurdok felső bejáratánál lett meg a 20 km, ott meg is állítottam az órát (3 óra 53 percnél), majd megajándékoztam magam egy kellemes levezető sétával gyerekkorom kedvenc kirándulóhelyén.
„Te jó ég” mennyiségű kirándulóval volt tele a környék, de még ez sem zavart annyira. Végül is mi is ugyanezt csináltuk, amikor még kicsik voltunk, és nagyon szerettük. Később találkoztam két férfival, akik kis modellautókkal truck trialoztak, úgy látszik, van, amivel rá lehet venni a műszaki beállítottságú férfiembereket is a természetjárásra :)
Igazából klassz nap volt, legalább volt benne némi kaland is, bár azt kihagytam volna szívesen. Kellemes volt az idő, jólesett a mozgás, tetszett a környék is.