A regeneráló tempójú stadionos edzéseket hamar eluntam, így megpróbáltam valamiféle tervet kitalálni, hogyan tovább. Arra jutottam, hogy hét közben egy lassú rövid, egy gyors rövid, hétvégén meg egy hosszú. Úgy gondoltam, nagy általánosságban ez feküdne nekem és meg tudnám oldani. Úgysem szeretnék még egyszer bevállalni egy ilyen hosszú, ennyire kötött és ennyire kemény edzéstervet, mint ez a 16 hetes RunKeeper volt. Megcsináltam, mert nem vagyok az a feladós fajta, de bőven elég nekem a rendszeres futás, a távolság fokozatos emelése meg a heti egy tempó. Ezzel is fejlődni fogok. Nem az olimpiára készülök, és amíg a korosztályom 1:20-1:30 alatt félmaratont fut, addig igazából a versenyek is csak önmagam ellen folynak, meg a buli, a hangulat kedvéért. Hogy futó lettem, nekem az a legnagyobb nyereség.
Hogy a távot fokozatosan emeljem, puskáztam egy RunKeeper félmaratoni edzéstervből. Január végén kezdődtek a hosszú futások. Akkoriban keddenként futottam a gyorsat (lendületes 5 ezer, előtte utána bemelegítés-levezetés) csütörtökön a kényelmes rövidet, és hétvégén a hosszút. A hosszúk elég jól mentek, bőven jobbakat futottam, mint tavaly nyáron, de ez azért az időjárásnak is köszönhető - legalábbis részben. Januárban minden futásom 7 alatti átlagra jött ki: ez is először fordult elő velem.
Ebben az időben követtem el egy hibát: már januárban elkezdtem érezni, hogy a Saucony cipőm megy ki a régi kényelmes formájából, „üt” a sarka, de mivel még csak 800 km volt benne, nem gondoltam, hogy azonnal meg kéne venni az utódját.
Februárban már sikerült a csütörtöki laza rövidet stadionon kívül futni úgy, hogy még szürkületben hazaértem. Az nagy megkönnyebbülés volt, még úgy is, hogy főleg „városi” környezetben futottam a sár miatt.
A hétvégi hosszúkkal szépen eljutottam 15km-ig, amikor megfázás miatt kihagytam egy hetet. Ez volt az első (és idáig egyetlen) eset, amióta futok, hogy betegség miatt kellett kihagynom. Ez rögtön felborította a terveimet: fogalmam sem volt, hogyan kompenzáljam a kiesett napokat, lépjek vissza egy hetet, vagy folytassam azzal, ami következne? Ilyenkor azért jól jönne egy edző tanácsa, aki valamennyire ismer engem, de hát nekem ilyesmi segítség nem állt a rendelkezésemre. Végül úgy döntöttem, hogy mivel csak két edzés maradt ki, megpróbálom vasárnap a 18km-t, ami különösebb gond nélkül sikerült is, 2 óra 3 perc alatt.
Érdekes módon azt vettem észre, hogy a keddi gyors 5 ezrektől látványosan javulnak a hosszú távú eredményeim. Ezen enyhén csodálkoztam, mivel igazából amiatt csináltam őket, mert tavasszal szerettem volna versenyen is lefutni a 10-et egy órán belül.
Februárban megvettem az új cipőt is, és elkezdtem azt is használni. A 19,5km-es hétvégit már abban futottam. 2 óra 13 alatt megvolt, és ezen a futáson először éreztem azt, hogy az ízületeimnek nem esett jól. Éreztem a csípőm, a térdem és a bokám is. Ekkor szembesültem azzal, hogy a légzésem bírná, az izmaim bírnák, de az ízületeim nem… eddig mindig fordítva volt, a légzésem a szűk keresztmetszet általában. Ezután a hosszú után a következő rövid edzést félbe kellett hagynom, mert annyira fájni kezdett a sarkam.
Utólag úgy gondolom, túlterheltem a lábam. Fogalmam sincs még most sem, hogy a kihagyás okozta, vagy a cipőcsere, vagy mindkettő, vagy valami egészen más… Érdekes szembesülni azzal, hogy bizony fokozatos és rendszeres terhelés mellett is vannak az embernek fizikai korlátai… eleinte pont ezért nem akartam maratont futni, mert úgy éreztem, nagyon extrém terhelést jelentene. Nemrég eljátszottam a gondolattal, hogy pár év múlva esetleg mégis, de ez nem abban erősít meg, hogy nekem való lenne. Őszintén azt hittem, hogy a félmaratoni táv nem fog semmilyen problémát sem okozni. Kicsit sokkolt a tény, hogy tudatos futás mellett sem csak az izmaim és a légzőrendszerem az, amin múlik a dolog. Még talán fejben bírtam a legjobban, futás közben jól eltelt az idő, a frissítések is mentek szépen.
Tanulság? Fene tudja… Így utólag azt mondhatná az ember, hogy persze, voltak jelek, de ahhoz tapasztalatlan vagyok, hogy előre meg tudjam ítélni, hogy egy itt-ott jelentkező enyhe fájdalom pontosan minek is a jele.
Egy hetet kihagytam a futással (az edzéseket lebicajoztam) közben kenegettem Flextor krémmel ahol fájt, majd egy keddi „tesztfutás” alkalmával úgy ítéltem meg, hogy készen állok.