A Margitszigetről még sosem indultam, ez új élmény volt, meg állandóan kerestem Gábort, már annyira megszoktam, hogy minden futóversenyen velem van, furcsa volt, hogy most nincs itt. Tervem az annyi volt, hogy megpróbálom tartani a rajtzónámból indulókkal a tempót, aztán meglátom, meddig bírom. A héten csak csütörtökön futottam egy regeneráló 5 km-t, az jól is esett, de még ott is éreztem a végére, hogy fáradt vagyok még nagyon. Azon kívül csak úsztam meg bicajoztam.
A rajt után is rám tört a fáradtság, el is gondolkodtam, hogy mi keresnivalóm van itt, de aztán összeszedtem magam. Próbáltam tartani a 6 perc alatti ezreket, a 10-ből csak 3 km-nél nem sikerült, a többinél igen. Sokan voltunk végig, kerülgetni is sokat kellett, a 7. km után viszont már rengetegen lettünk. Ott már komolyan útban voltak a fáradt, kocogó, sétáló 5-ös rajtzónások, amit igazából nem értek, mert ők mögöttünk indultak elvileg… vagyis értem én, de inkább hagyjuk.
Annyian voltak a frissítőnél, hogy páran inkább az asztalok mögött futottunk el, mert itt már éreztem, hogy nem sokon fog múlni az 1 órán belüli eredmény, amit titokban azért szerettem volna megfutni.
Itt találkoztam az 1 órás iramfutókkal, velük kellett volna tartanom a tempót a végéig, mert azt mondta az egyik, hogy 41 perce futnak, és én is éppen úgy álltam. Próbáltam menni velük-utánuk, de a hídra felfutásnál leszakadtam róluk, azt már nem bírtam abban a tempóban, amiben kellett volna.
Gondoltam, a hídról lefelé még megfutom a végét, aztán lesz, ami lesz. A szökőkútnál egy vidáman mosolygó néző anyuka keresztben beszaladt a mezőnybe egy babakocsival, alig tudtam hirtelen kikerülni, attól megint csak a pulzusom ment fel. Hosszúnak tűnt a célegyenes, valahol a végén ott volt a magenta színű célkapu, de nagyon nehezen közeledett. A célban leállítottam az órát, 1:00:41-et mértem, 10200 métert, szóval meg is volt az órán belüli, meg nem is :)
Nem számítottam erre, hogy ilyen közel leszek az 1 órához, tavaly tavasz óta nem futottam 10 km-es versenyt, nem is edzettem rá. Ez egy teljesen más műfaj, mint a maraton… Eredetileg volt olyan elképzelésem is, hogy lekocogom könnyedén, senki se szólhatna semmit, de elkapott a versenyláz, és futottam egy jót. Másképp nekem nem megy, úgy látszik.